Az Erzsébet hídon

 

Az Erzsébet hídon

Buda felé ballagtunk éppen, talán a Gellérthegyre készültünk, Gyupu meg én az Erzsébet híd déli oldalán 1978 nyarán, éjjel kettőkor.

A híd közepén jártunk, beszélgettünk, a dunai szellő kellemesen hűtötte a Zöldszilvánitól kissé kótyagos fejünket. A híd közepén a fősodronyt átölelő kettős függőleges sodronyköteget, és a kettőt összetartó hatalmas bilincset látva megemlítettem Gyupunak, hogy én azon át tudnék mászni.

Ő ebben nem kételkedett, de én mégis igazolni kívántam önnön vállalásomat, és sárga sporttáskámat ledobva, át is másztam szépen az egy méter magasságban előttünk látható nyíláson.

Folytattuk utunkat, de pár méter után újabb sodrony tűnt fel előttünk, amely újabb kihívást jelentett. Ekkor már két méter magasságban volt a fősodrony, így nem csak átmászni, hanem előbb felmászni, akkor átmászni, utána a másik oldalon lemászni volt már a feladat.

Kezdtem kíváncsi lenni, hogy meddig fogom bírni folytatni a játékot. Gyupu elég jól ismert ahhoz, hogy se lebeszélni, se rábeszélni nem próbált.

Az újabb kötegek egyre nagyobb magasságokba törtek. Amikor már az ostornyeles lámpák magasságába kellett felmásznom az átmászás élményéért, nos, ekkor valami történt.

Történt ugyanis, hogy éppen az átmászás műveleténél tartottam odafönt, amikor egy rendőrautó jelent meg a hídon, és meg is áll Gyupu mellett. Az ő utólagos elbeszéléséből tudom, hogy milyen beszélgetés zajlott odalent, míg én a fejük felett nyolc méterrel kuksoltam a vastraverzen. Szó került persze arról, hogy miért sétálgat a fiatalember éjjel kettőkor egyedül az Erzsébet-hídon, valamint hogy mit rejt a sárga sporttáskája.

Ez utóbbi kérdés kissé zavarba hozta Gyuput, de azzal vágta ki magát, hogy „Nézzük meg!”.

Amibe először beleakadt a keze, az „A kvantummechanika filozófiai kérdései” című könyv volt. A rendőrök felvont szemöldökkel néztek Gyupura, de nem kérdeztek bele a témakörbe.

A helyzet feszültségét oldotta viszont, amikor Gyupu kiemelte a táskámból a bűvös kockámat. Ez megtette hatását! Az egyik rendőr szeme felcsillant, a másik volt az őrmester. Hát maga bűvös kockázik!?

Nos nem, Gyupu kicsit sem bűvös kockázott, de mostani szerencséjére, előbbi szerencsétlenségére annyit meséltem már neki róla, hogy folyékonyan előadást tartott félrészegen a két rendőrnek az Erzsébet híd közepén éjjel kettőkor a bűvös kocka forgatássorozatairól, amelyeket szerencsére a rendőrök nem kértek a gyakorlatban is bemutatni. A közrendőr ugyan vágyott volna megtudni Gyuputól még néhány titkot, de az őrmester, mivel kissé kiszorult a társalgásból, morcosan beszállt a rendőrautóba, és társát visszarendelve a volánhoz elhajtottak.

Kettős kihívás volt számomra ezek után lemászni, mert egyfelől én sem voltam józan, másfelől erősen röhögtem már csak a fentről látottakon is, hát még amikor Gyupu elmesélte az igazoltatás részleteit!

Magyarázom a laborleletem

Magyarázom a laborleletem

2021-09-20

 

De drágám, ugyanmár! Először is, ez most itt nem pont egy évre készült lelet, tehát mert az előző évi még nem járt le, és így részben még az az érvényes.

Arról, hogy mostanra szereztél időpontot nekem, hát arról én nem tehetek. Szóval mivel még másfél hónap hátra van az egy év leteltéig, ezért 15 százalékot minden értékből le kell vonni.

Illetve hozzá kell adni, mert igen, van, amikor azt kell. Normalizálni kell, ezt így hívják, ez tiszta matematika, még az orvosok is tudják.

És most én ezt be is viszem a gépbe, mert írok rá egy programot, és akkor az normalizálni fogja. Ezeket a számokat. Meg ugye egy mérés, az nem mérés.

Hát kérlek, drágám, elmagyarázom neked a mérési hibát. Mert az terheli ezeket az adatokat. Ezek amúgy is, olyan átlagos adatok.

Hogy azért van a tól-ig? De még mennyire! Csak nálam még tólabbul van, és még igebbül, mert tudod, én tornász voltam, és a sportolóknak máshol vannak a határok. Szinte nincsenek is határok.

Határ a csillagos ég!

Hogy mi? Hogy a csillagok? Ja, na, látod, mondom, hogy a csillagos ég.

Ja, egyébként a doktornő a múltkor kielemezte. És mondta, hogy nem minden csillag olyan fontos. Az őrmester is három csillagos, mégse olyan fontos.

Szóval a doktornő azt mondta, hogy nagyon fess és stramm fiatalember vagyok. És láttam rajta, hogy igazat mond, és ő igazán nagy tekintély, mert hetvenkét éves, és két doboz cigarettát szív el naponta. Ő csak tudja. Igazi szaktekintély. Már az egészséges férfiak terén.

És hogy tavaly jobb volt? Nade, szívem! Hát mindennek felment az ára. Ugye! Vagy lement az érteke, ha mi akarunk eladni valamit. Szóval érted, ezért vannak ezek az alacsonyabbnak tűnő értékek.

De egyébként meg máshol magasabb értékek vannak. Kiegyenlítik egymást szépen. Nekem tetszik. Valahogy ritmusa van, hogy két csillag, szünet, aztán három csillag, megint szünet.

Néhány értékem annyira jó, hogy pont beletalál az intervallum közepébe. Ez itten az intervallum, és akkor jövök én, és beletrafálok a transzferrin szaturáció kellős közepébe. Tudod, íjász is voltam. Hát ezért trafálok bele.

Melyiket mondod? Hogy a cukor? Ó, cukor vagy, édesem, de hát tudod, hogy csak édesítővel iszom a kávét. Hogy mézeskaláccsal? Igen, de az tavalyi volt, és az idén már nem számít a megevésbe bele. Ezért az volt öt télapó, meg egy rénszarvas, és akkor ami marad, az már itthon van, nincsen a határon túl.

De mostmár tegyük el ezt a leletet, mert kávéfoltos lesz véletlen.

Hogy milyen bili? Most te viccelsz, ugye? Se rubin bili, semmi ilyesmi nem lehet nálam. Éjszaka, jó, kétszer-háromszor igen. De bili azért nem kell, kitalálok még a vécére. Csak lehúzni nem lehet a zaj miatt. De nem, bilirubint semmi esetre sem vezethetjük be! Hol van az még!

Hogy ez miért magas? Ennek hosszú neve van. Több alkotórészből áll, tudod, szívem. És minden név, nézd, megmagyarázom. Szóval minden név egy-egy vegyületet takar.

Érted? Ezért ugyebár a mérési hiba is halmozódik. Tehát itt nagyon magas érték lehet, ha a hibák nevenként összeadódnak. Most is hirtelen például nem is tudnám kiolvasni.

Valami eGFR-Gfr. Meg furcsa is. Itt szerintem a számítógép a laborasszisztens jelszavát írta ki véletlen. Azért vannak benne kis- és nagybetűk.

Illetve nem beszéltünk még a programhibákról. Igen, én ne tudnám? Aki programot ír, az hibázik. Meg kell majd várni a 2.0-ás verziót, mert abban majd javítják a hibákat, és akkor majd meglátod!

Nem, nem ez csak kicsivel több. Igen százzal több, de több száz lehetőség van. És különben ami nagyon több lenne, arra két csillagot írna ki egymás mellé.

Na ugye! Hát látsz itten két csillagot egymás mellett? Igen, persze egymás alatt, de az más. Mert az egy témakör itt egymás alatt van, és akkor átragyognak a csillagok a másik sorba.

Vagy a nyomtatóban már kevés volt a festékpor. Na, elmagyarázom. Szóval meglepő módon, de persze nem én lepődöm meg, mert én éppen magyarázom, szóval én értem.

Tehát másoknak, az avatatlan szemlelőknek meglepő módon, amikor már kevés a festékpor, érted, már nem tinta van, szóval kevés a festékpor, de! És most jön a de!

A nyomtató ekkor már, mivel látja, hogy olyan kevés a festékpor. És akkor neki már úgyis mindegy, és akkor ilyenkor nekiáll, és mindenféle, jó főleg csillag, de elvileg mindenféle karaktert nyomtat. És ezért van ez.

A limfocita meg a monocita, szóval ezek csak olyan citák, olyan kisciták, csak meg ilyen kiskorukban olyan kis csillagocskásak. De később, felnőttcita korukban ez eltűnik, szóval ez nemérdekes.

Lapozzunk inkább, már nem sok lehet hátra, lássuk a végeredményt! Látod, itt van! A bilirubin negatív, mondtam, hogy nem kell! És itt ez a csomó gyönyörű nulla a pisiben!

Mit, hogy ez azért, mert nem adtam le vizeletet?

De nem, mert látod, hogy alul ott van a dátum, meg hogy validálták, és kettő orvos is. És érted, csak ez számít, hogy az orvosok megállapították, hogy valid vagyok.

És most szépen fogjad, aztán majd jövő héten elviszed az orvosodhoz. Persze, hogy te, mert én nem ismerem. Jó-jó, értem, hogy az én orvosom, de te szoktál hozzá járni.

És akkor majd ad receptet, és akkor beszedem. Igen, mert kitaláltam, hogy addig nem borotválkozom, amíg nem vettem be az aznapi gyógyszereimet. És akkor ha elbizonytalanodom, hogy ma bevettem-e már a pirulákat, akkor csak megsimítom az államat, így, bölcsen, és egyből érzem, hogy igen vagy nem.

Így-így drágám! Ne félj semmit! Amíg még egyáltalán van laborleletem, addig még nincs nagy baj!

 

Autózunk

 

Üzemanyag híján

Egy autó, amelyben nincs üzemanyag, lejtőn lefelé ugyanúgy viselkedik, mint amelyben van benzin. Vízszintes talajon – lassulva bár, de – még képes fenntartani az illúziót, miszerint ő egy üzemkész autó.

Baj akkor van, ha emelkedő jön.

 

Roncsderbi

-          - Van olyan, hogy tesztoszteron injekció. Évente kétszer.

A roncsderbi jut eszembe róla. Már roncs az autó, de még egyszer, utoljára feltuningoljuk, és versenyre megyünk vele. Ahol aztán összetörik, szétszakad és vége.

-          - De az nem a tuningolás következménye!

Eleve az volt az ötlet, hogy legyen olyan autóverseny, amelyen nem számít, ha egymásnak ütköznek az autók, sőt, ez a közönség igénye, és erre nem drága, új versenyautókat használnak, hanem öreg, vacak autókat, és hogy egyáltalán még versenyezni tudjanak, ezeket a régi vackokat feltuningolják.

Másik megközelítés: a régi autót kiglancolni, hogy olyan legyen, mint új korában. Na igen, ma már más a divat, de a maga idején az volt a szép, és aki élt azokban az időkben, az még láthatja szépnek. Beleül, és nem vár tőle versenyzést, száguldást, csak élvezi a régi hangulatok visszatértét.

A szerelem képessége

NŐK LAPJA 2020-08-18

Rist Lilla újságíró

A szerelem képessége

Fejest ugrani bele! Vagy inkább mégsem?

Szerelmesnek lenni valószínűleg életünk leggyönyörtelibb része. Nagy magasságok és hatalmas mélységek váltják egymást ilyenkor a lelkünkben. Mert a szerelem, akár egy vihar, megragad és egész máshol tesz le bennünket, mint ahol eddig voltunk. De vajon mindenki képes arra, hogy átélje ezt az érzést? Vagy vannak olyanok, akik inkább nem kockáztatják meg, hogy elhomályosítsa a tekintetünket az a bizonyos rózsaszín szemüveg?

Talán emlékeznek a Szentivánéji álom jelenetére, amikor Puck, a manó varázscseppeket cseppent Titánia, a tündérkirálynő szemére, aki így szeret bele az első lénybe, akit megpillant ébredés után. Ez az első lény nem lesz más, mint Zuboly, akire Puck féktelen jókedvében szamárfejet illesztett. Shakespeare így csúfolja ki a szerelmesek vakságát, akik azt sem látják, ami a szemük előtt van. Sokszor érezhetjük ezt magunk is, ha évek múltán egy-egy régi szerelmünkre visszatekintünk, rácsodálkozhatunk, hová tettük a józan eszünket, és tényleg, miféle varázsital lehetett az, ami ennyire megfosztott az ítélőképességünktől.

Az etológusok azt állítják, a szerelem nem más, mint egy evolúciós trükk. Arra szolgál, hogy biztosítsa a faj fennmaradását, magyarul, utódnemzésre sarkalljon bennünket, és addig, amíg a csemeténk el nem kezd járni, szülőpárként együtt is maradjunk. Ehhez keverte ki a természet azt a bizonyos varázsitalt, ami öt hormonból áll, ennek hatására alakul ki az a furcsa, bódult állapot, amit szerelemként szoktunk azonosítani. Nemcsak szubjektíven érzékeljük ezt a hatást elementárisnak, ma már MRI-vizsgálatokkal is bizonyították, hogy a szerelmesek agya a kokainfüggőkéhez mutat egészen közel álló aktivitást.

Az öt hormon szinte minden oldalról bekerít bennünket. Jelen van ilyenkor az adrenalin, amely az izgatottságért felel, ez hoz minket ugrásra kész állapotba, és valószínűleg ennek köszönhetjük az ilyenkor tapasztalható nyugtalanságot és álmatlanságot. Vele párhuzamosan rögtön elkezd termelődni az endorfin is, amely az ópiumhoz hasonló hatású, egyszerre okoz mámort, és csökkenti a fájdalomérzetet. A fő komponens viszont valószínűleg a feniletil-amin, amit a szerelem szubsztanciájának is szoktak nevezni. Hatására fizikailag pirulás, tenyérizzadás, szaporább szívdobogás, vérnyomás-emelkedés tapasztalható, amit eufórikus boldogságérzés kísér. A dopamin a koktél következő összetevője. Ez akkor kezd el termelődni, ha a másik viszonozza a jelzéseinket, ez a jutalom érzését váltja ki. Végül megjelenik az oxitocin is, a szeretet és a kötődés hormonja. Hatására mindennél jobban vágyunk a másik közelségére és érintésére.

Micsoda varázsszer! A természet módszeres alapossággal gondoskodott róla, hogy elhomályosítsa a tekintetünket, és hogy vonzónak lássuk a szerelmünket. Nem kis teljesítmény ez, mert nálunk, embereknél a tudatos gondolkodást, amire oly büszkék vagyunk, kell ezekkel a „szerekkel” eltompítania. Az állatoknál ez teljesen másként működik, hiszen nem zavar bele az ösztönvilágukba a gondolkodás képessége, és a szerelem érzését sem ismerhetik. Az embernél azonban, ennek a kitűnő hormonkoktélnak hála, háttérbe szorul a logikus gondolkodás. Egy sokkal átláthatatlanabb és mélyebb birodalomba kerülünk, amit a tudatalatti és az ösztönök vezérelnek. Az emberi társadalom persze rengeteg akadályt gördít a szerelem féktelen és gondolkodás nélküli kiélése elé. Sokféle társadalmi normának, erkölcsi, vallási szabálynak kell megfelelnünk, ha a közösség részesei akarunk maradni. De nemcsak külső akadályok vannak, hanem belsők is. Léteznek ugyanis olyan bennünk élő korlátok, amelyek nem engednek zöld utat a szerelemnek.

 

Bokor Judit pszichológus, pszichoanalitikus

A szerelemben két ember olyan mélyen kötődik össze, mint ahogy annak idején a csecsemő kapcsolódott az édesanyjához vagy az elsődleges gondozójához. A szerelem fiziológiai átélése, a hormonok hatása valószínűleg mindenkiben megjelenik. Maga az érzés azonban korántsem biztos, hogy igen. A szerelem ugyanis egyfajta kontrollálhatlan állapot, elemi erejű a sodrása, mindent a maga szolgálatába állít: a gondolkodásunkat, akaratunkat, érzékelésünket, viselkedésünket. Ebbe a kontrollnélküliségbe azok képesek legkönnyebben beleengedni magukat, akik biztonságosan kötődőek, akiknek legkorábbi élményeik pozitívak, és kialakul bennük az ősbizalom érzése. A szorongva kötőtőek valószínűleg képesek a szerelem érzésére, de ők lesznek azok, akik folyamatosan aggódnak majd, hogy mikor hagyja el őket a másik. A bizonytalanul kötődőek pedig lehetséges, hogy egyáltalán nem engedik meg maguknak, hogy átéljék ezt az elemi erejű érzést.

Mónika egy három évig tartó viharos kapcsolat után szakított a párjával. Ennyi idő múlva esett le a szeméről a hályog, és látta meg, hogy akit választott, valójában annyira alkoholfüggő, hogy lehetetlen vele együtt élni. Egyre másra estek ki a csontvázak a szekrényből, régi tartozások, hitelekre, más, külső kapcsolatokra derült fény, így már nem lehetett tovább a látszatot sem fenntartani.

-          Óriási fájdalmat okozott ez a veszteség – mondja most Mónika -, olyan nagyot, hogy mostanában meg sem látom a férfiakat, még az utcán sem, és a szexuális vágy sem kísért, még álmomban sem.

A legelső élményeken túl egy korábbi kapcsolat negatív tapasztalata is gátolhatja, hogy valaki átélhesse a szerelem érzését. A bizonytalanul kötődő típusú emberek be tudják húzni a kéziféket, és hiába jelennek meg náluk is ugyanazok a hormonok, le tudják állítani ezek hatását, mert mindennél jobban félnek a kontrollvesztettség állapotától és egy következő csalódástól. Ők azok, akik nem hisznek abban, hogy képesek lennének kölcsönösen nyitott, intim kapcsolatot kialakítani. Ez az állapot lehet átmeneti is; a veszteségélmény feldolgozásával később oldódhat. Azonban ennél sokkal mélyebben is beépülhet a személyiségbe. Mind a férfiak, mind a nők között ugyanis lehetnek olyanok, akik csak szerelmet próbálnak kiváltani a másikból, de ők maguk nem akarják ezt átélni. Ha mégis megtörténik, és szerelmesek lesznek, az intenzív érzések elmúltával újra veszteségélményt tapasztalnak meg, amit nem, vagy csak nagyon nehezen tudnak feldolgozni. Ez pedig komoly akadálya lehet egy újabb, jól működő kapcsolat kialakításának.

Ők azok, akik kiválóan értenek a csábításhoz. Férfiaknál ők a Casanova típusú hódítók, akik inkább önbizalmuk növelése céljából csábítanak. Nők között is vannak úgynevezett hisztrionikus személyiségűek, akik úgy csavargatják ujjuk köré a férfiakat, hogy ennek gyakorlatilag nincsenek tudatában. Addig-addig sürgölődnek, amíg a másik beléjük nem szeret, de amikor ez megtörténik, akkor már nem lesz érdekes az áldozat, mert ők magunk nem merik vállalni a szerelem konktrollálhatatlan sodrását.

 

A kötődési típusok legfőbb jellemzői

 

BIZTONSÁGOSAN KÖTŐDŐ	BIZONYTALANUL KÖTŐDŐ SZORONGÓ	BIZONYTALANUL KÖTŐDŐ ELKERÜLŐ
Élvezi az intimitást, a másik közelségét.	Nagyon sok intimitásra van szüksége.	Fontosabb a függetlensége és az önállósága, mint a kapcsolat.
Nem fél az elköteleződéstől és a másiktól való függéstől.	Fél az elutasítástól, elhagyástól.	Rosszul érzi magát a közelségtől, ezért nem köteleződik el.
Hatékonyan kommunikálja vágyait és szükségleteit a másik felé. Kifejezi érzelmeit, nem játszmázik, például nem próbálja féltékennyé tenni a társát, és párja érzelmeire, szükségleteire is jól reagál.	Másokat pozitívan értékel, saját magát negatívan látja.	Önmagát tökéletesnek látja, a másikat viszont leértékeli.
Pozitívan értékeli saját magát és a kapcsolatait. Autonóm; egyszerre tartja fontosnak a függetlenséget és a kötődést. Nem olvad össze teljesen a másikkal, miközben tudja, hogy szüksége van rá. Nem aggódik amiatt, hogy el fogják hagyni, vagy nem szerethető.	Energiái jelentős részét fordítja a kapcsolatra.	Nem visel el semmit, amiről úgy véli, a másik kontrollálni akarja.
	Sokszor csalódott, és nagyon érzékenyen reagál a partnere hangulat-, illetve viselkedésváltozásaira, amelyeket sokszor félreértelmez.	Az ideális párt keresi.
	Hajlamos a féltékenységre, a játszmázásra.	A vitákból kiszáll, nem hajlandó a konfliktusokkal foglalkozni.
	Nehezen fejezi ki szükségleteit, igényeit és problémáit.
	Úgy véli, minden jobb lenne, ha megtalálta volna a tökéletes partnert.

 

Consciousness

2019-10-02
 Egyszer régen egy ilyen kábé fizikakönyv gyermekeknekben ezt olvastam: képzeljük el, hogy megszűnt a gravitáció.
Mit tapasztalunk?
 Jó gyakorlat tanulóknak, akik már tanulták a gravitációt. De vajon értették-e?
 Ennek a gyakorlatnak az elvégzése során kiderül.
 Nagyokat tudok ugrani! - mondja az egyik gyerek.
 Lebegnek a bútorok a szobában, - mondja a másik.
 Közelebb jutnak a gyerekek a gravitáció mibenlétének mélyebb megértéséhez ezzel a módszerrel, mintha csak bemagolnák Newton első törvényét?
 Igen. Határozottan igen.
 Eddig oké. Ami új gondolat az az, hogy ez egy módszer lehet a megismerésre is.
 Valaminek a megismerésére, amit még nem igazán ismerünk, de aminek hiányát elég jól el tudjuk képzelni.
 Az öntudat. Kedvenc szerzőm - Paul John Werbos - fiatal kora óta kutatja ezt a témát.
 És valóban érdekes téma ez. Talán a legfontosabb téma nekünk, gondolkodó embereknek itt, a Földön.
 Használjuk tehát a "milyen lenne, ha nem lenne módszert?".
 Milyen gondolatok járnának fejünkben, ha nem lenne öntudatunk. Igazából a szakma (filozófia, pszichológia)
két rokon fogalmat határozottan szétválaszt: az öntudat és az éntudat fogalmát.
Én most nem annyira választom szét őket. Bármelyikkel kapcsolatban felfedezünk valamit, az óriási lépés előre, és biztosan hat a másik megismerésére is.
Ha nem lenne éntudatom, akkor nem mondanám azt egy járdán elesett ember láttán, hogy "nem az én problémám".
Mert azt ma is látom, hogy az egy probléma, csak ma leválasztom magamról.
Kitérés: Mondjuk én nem merem elolvasni a koldusok tábláit, mert félek, hogy magába szippant engem is az ő problémájuk. Hmm, lehet, hogy én már részlegesen elvesztettem az éntudatomat?

Szomszédos Műhely

Rendelés a színpadon (bohózat) - Rendeles a szinpadon

Tic tac toe

http://www.4shared.com/file/hLQb72uyce/setup.html